|
A Német házban feltárt falfestmények az épület színházi korszakából
|
Eva Dénesová
|
|
|
 |
|
 |
|
A történelem viharai városunkat sem kerülték el. Sok – a település szempontjából jelentős és fontos – építészeti mű elpusztult, így csak leírásokból ismerhetjük, s ez szinte bántó ellentéte a dicső múltnak. Az építészeti tervezés kezdetekor elhatároztuk, hogy az idők során megsemmisült művek közül az általunk legfontosabbnak tartottakat újraépítjük, visszahozzuk őket az elmúlásból.
2000-ben a Zenepavilon hasonmását építettük fel a Zichy-palota udvarán. Ezen az új építményen keresztül lehet lejutni a palota pincerendszerébe. A bejárat mellett négynyelvű (magyar, szlovák, német, angol) emléktáblát helyeztünk el a következő felirattal:
A Zenepavilon másolata.
Eredetileg az Angol parkban állott, ahol a katonai helyőrség zenekara használta. Itt vezényelte többek között id. Lehár Ferenc és Egressy Béni a katonazenekart. Újraállítására 2000-ben került sor.
A Zenepavilon a harangtorony felől
|
Štefankovič József - Jakó
|
|
|
|
|
|
|
Az Európa-udvar alkotói
Az emléktábla leleplezésekor ünnepi beszédet mondott Bastrnák Tibor, a Nyitrai Kerületi Hivatal elöljáró-helyettese és Szénássy Zoltán helytörténész.
A másik, várostörténeti szempontból is fontos mű a Városi kút. A kutat 1777-ben Komárom szabad királyi város készíttette a városháza előtti főtérre, ahol 1878-ig állt. „1877-ben János főherceg, nagy régiségkereskedő lévén az iránt kereste meg a városi tanácsot, hogy a városház téren lévő közkút ódon vasrácsozatát neki átengedjék“ (Baranyai József: Fejedelemjárás Komárom vármegyében). A város a kérésnek eleget tett, megajándékozta a rácsozattal az 1876-tól tisztként itt tartózkodó Salvátor János főherceget, aki – miután a kötelesség 1881-ben másfelé szólította és elköltözött a városból – magával vitte azt Ausztriába, és gmundeni kastélya udvarán állíttatta fel újra, ahol mind a mai napig megtekinthető. Az ajándékért cserébe a főherceg 500 forintot juttatott a városi kórháznak. Dr. Baranyai József írta a Fejedelemjárás Komárom vármegyében című könyvében, hogy „...mozgalom indult meg a városban, hogy ezt a remek vasrácsot, amelyet a főherceg megkapott, visszaszerezzék a gmundeni tó partján fekvő Orth kastélyból, ahol az jelenleg van. A mozgalom azonban nem vezetett eredményre“.
A kút egy részlete
|
Peter Varga
|
|
|
|
|
|
|
Mi ennek a mozgalomnak a céljait – több mint száz évvel később – valóra váltottuk. Már az Európa-udvar tervezésének kezdetén megfogadtuk, hogy meglátogatjuk Gmundent, és megkeressük a leírásokból, fotókról általunk jól ismert műalkotást. Számunkra ez azért volt fontos, mert egyrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy most vajon milyen állapotban van a kút, másrészt reméltük, hogy megtudhatunk olyan történelmi adatokat, amelyek majd később segíthetnek a kút hasonmásának elkészítésében. Reményeink valóra váltak... 1998. október 2-án kora reggel indult el kis csapatunk Komáromból. Saját szemünkkel kívántunk meggyőződni arról, hogy a kutat mind a mai napig megőrizték. Öt órai autóút után érkeztünk meg a helyszínre, ahol a helybeliek szíves segítségével, türelmetlen várakozás után eljutottunk a Salvátor (Orth) kastély főbejáratához. Kinyitottuk a kaput, beléptünk, és hirtelen szembe találtuk magunkat azzal a komáromi mestermunkával, amely valaha a mi főterünket díszítette. Miután megilletődöttségünkből magunkhoz tértünk, szorgos munkába kezdtünk: előkerült a papír, a ceruza, a mérőszalag, és elkészítettük a mű pontos rajzát. Több tucat fotót készítettünk a kútról, egyes részleteiről. Felvettük a kapcsolatot az ottani múzeum igazgatójával, aki – miután megtudta, kik vagyunk, és mi célból jöttünk – nagyon segítőkésznek bizonyult. Elmesélte, hogyan került a kút a mai helyére. Tőle tudtuk meg, hogy a kutat 1996-ban felújították, és a korrodálódott részeket kicserélték. Ezeket a kútról lekerült elemeket raktárban helyezték el, de miután megtudták jövetelünk célját, kérésünkre nekünk ajándékozták őket. A bemérés alapján legyártattuk a kút hasonmását. Korábbi elképzelésünk az volt, hogy az Európa-udvar Millennium szökőkútját fogja díszíteni, de rá kellett jönnünk, hogy a legméltóbb helye a városháza előtt lesz, ott, ahova azt eleink 1777-ben felállították.
A komáromi kút Gmundenben, a Salvátor-Orth kastély udvarán
|
Peter Varga
|
|
|
|
|
|
|
2000. július 14-én a városvédő és városszépítő Palatinus Polgári Társulás, valamint a pozsonyi Euro Investa Részvénytársaság jóvoltából (amely a kút hasonmása legyártásának, ideszállításának és összeállításának valamennyi költségét fedezte) a Klapka György téren ünnepélyesen átadták a Városi kút hű másolatát, amelynek ideiglenes elhelyezését 2001. június 31-ig engedélyezte a város. A kis ünnepségen részt vett a városi képviselő-testület több tagja és a város apraja-nagyja. Komárom polgárai nevében Szénássy Zoltán helytörténész köszöntötte a kút újraállítását. Az átadás alkalmából ünnepi beszédet mondott Fehér Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője, városi képviselő:
„Ünnepelni jöttünk ma itt össze, ünnepelni egy nagy művészi értékű és a várostörténet szempontjából is jelentős mű újjászületését. A gondolat, hogy Komárom szabad királyi város főtéri kútját újraállítjuk, egyidős az innen nem messze épülő Európa-udvar gondolatával... A mindenkori „genius loci“, a hely szelleme aspektusából kiindulva természetesnek mondhatjuk, hogy a város számára fontos művek, amelyek a történelem viharai következtében eltűntek, lassan újjászületnek. Azonban mint minden jó ügyért, ezért is meg kellett vívni harcunkat az emberi irigységgel és tudatlansággal, és bizony vállalni kellett néha a nyílt összeütközést is. Az ilyen és hasonló elképzelések megvalósulásával a tárgyi és a szemléleti megújulás terén nagyon nagy lépéseket tehet előre a város.
A kút és a Klapka-szobor
|
Štefankovič József - Jakó
|
|
|
|
|
|
|
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A város kútja 122 év után ismét eredeti helyén látható, a mű a mai naptól az Önöké.“
A kút története azonban itt még nem ért véget: mivel a város által kiadott engedély az eredeti helyén való ideiglenes bemutatására lejárt, így végleges sorsa még nem dőlt el. Csak remélni tudom, hogy a józan ész győzni fog, és a kút méltó helyén marad, ott, ahol azt 1777-ben a komáromi polgárok felállították, és a város nem kótyavetyéli el immár másodszor is ezt a nagyszerű művészeti alkotást.
A történelmi emlékek közé tartozik még a valamikori városi színház épülete is, amely a Zichy-palota udvarában áll. Az építkezés folyamán feltártuk a színházépület alapját, amelynek építéséhez a közelben fekvő Izsa község melletti Leányvár római erődítményének bontásából származó mészkövet használtak. Az eddigi ismeretek fényében ez a feltételezhetően a XVII. századból származó épület egy középkori temető szélén épült, és valószínű, hogy ez volt a Zichy család eredeti kúriája. Az 1800-as évek elejétől 1827-ig itt játszottak a városban vendégszereplő színtársulatok, és itt tartották a táncmulatságokat is. Az akkori szabad királyi városban nemcsak a kereskedelem virágzott, hanem a szellemi élet is. A XVIII. század végén többször is megfordultak a pozsonyi német színtársulat tagjai a város falai között. A komáromiak azonban szerették volna, ha állandó magyar színtársulat is működik a városban. A 19. század elején a megye pártfogolta a magyar színjátszás ügyét. Az első színpadot a város közepén a Zichy-kúria épületének nagytermében állították fel. Gróf Zichy János később átengedte az épületet színi előadások megtartására. Az épületben felváltva szerepeltek német és magyar színjátszócsoportok. A kor legnagyobb színésznője, Déry Istvánné Széppataki Róza is fellépett itt, majd egy telet töltött a városban. Ebből a korszakból a befalazott ablakfülkék bélletében megmaradt az eredeti falfestés: zöld márványutánzatú alapon sárga rozettamotívummal.
A múlt tanúja (a felújított zsinagóga-homlokzat)
|
Štefankovič József - Jakó
|
|
|
|
|
|
|
Színházként 1827-ig használták az épületet, amely aztán még ebben az évben a helyi zsidó hitközség tulajdonába került, és a város első zsinagógájává alakították (megemelték az épület magasságát, felépítették a női karzatot, új ablak- és ajtónyílásokat vágtak, befalazták a színház ablakait). Később lakóházként használták és többször átalakították. A legutóbbi időkig a városi rendőrség székhelye volt. A felújítás során a zsinagóga főhomlokzatát jelzésszerűen helyreállítottuk. A színes ólomüveg ablakok motívuma a zsinagóga töredékekben megmaradt falfestményéből merít.
2000. április 22-én egy későlatén kori kelta fazekaskemence maradványaira bukkantunk az Európa-udvar alsó terének alapozási munkálatai közben. A kemence keletkezését a gazdag leletek alapján (fekete- és színesmázas kerámia) az i.e. 60–50-es évekre tehetjük. A további munkálatok során a feltárt kemencék száma a mai napig hétre emelkedett. A fazekaskemencék ilyen leletegyüttese egyedülálló nemcsak Szlovákia területén, hanem a Kárpát-medencében is. Az egész Közép-Duna mente területén (Ausztriát is beleértve) eddig tíz különböző formájú és szerkezetű kelta fazekaskemencét ismertünk. Ez az értékes régészeti lelet egyértelműen jelzi, hogy a régmúlt időkben a mai város területén egy fontos kelta központ létezett, ezt alátámasztják a belváros más területein végzett régészeti feltárások is. A fazekaskemencék egy része a feltárás helyszínén, az Európa-udvar alsó terében létesített Kelta Múzeumban kerül bemutatásra.
A harangtorony távlati képe
|
Eva Dénesová
|
|
|
|
|
|
|
|
