|
A Millennium-szökőkút
Az Európa-udvar előkészítése 1998 áprilisában kezdődött. Már ekkor elhatároztuk, hogy a valamikori főtéri díszkút hasonmását helyezzük el a létesítendő tér közepén. Véleményünk szerint ez a műalkotás, amely Komárom városához szorosan kötődik, a belváros egyik ékessége és büszkesége lesz.
A díszkutak állításának szokása az ókorban honosodott meg, amikor díszes épületeket emeltek a források fölé. A komáromi városháza előtti téren, az akkori Főtéren 1878-ig állott egy díszesen kialakított vasrácsozatú kút: a város kútja. Ennek felső részét hálából a város a Komáromban tisztként tartózkodó Salvátor János főhercegnek ajándékozta, aki szenvedélyesen gyűjtötte a régiségeket. Ő több alkalommal nagyobb pénzösszeget ajándékozott a polgármesternek, hogy ossza szét a rászorulók között. Az értékes ajándékért cserébe a főherceg a városi kórháznak juttatott nagyobb összeget. 1881-ben elköltözött Komáromból, és magával vitte a kút kovácsoltvas felső részét. Ausztriában, a gmundeni kastélya udvarán állíttatta fel újra.
Már a terv előkészítésének a kezdetén elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Gmundent, és megkeressük a leírásokból, fotókról általunk már jól ismert és megszeretett műalkotást. Számunkra ez azért volt fontos, mert egyrészt: kíváncsiak voltunk arra, hogy most vajon milyen állapotban van a kút, másrészt: mert reméltük, hogy megtudhatunk olyan történelmi adatokat a kútról, amelyek majd később segíthetnek a kút kópiájának legyártásában. Reményeink be is igazolódtak, de kezdjük csak szép sorjában... 1998. október 2-án kora reggel indult el kis csapatunk Komáromból, hogy saját szemünkkel győződhessünk meg arról, a kutat mind a mai napig megőrizték. Öt órai autóút után értünk a helyszínre, ahol a helybeliek szíves segítségével, felfokozott várakozás után eljutottunk a Salvátor-kastély főbejáratához. Kinyitottuk a kaput, beléptünk, és teljesen váratlanul, hirtelen szembe találtuk magunkat azzal a komáromi mestermunkával, amely valaha a mi főterünket díszítette. A meglepetéstől szinte földbe gyökerezett a lábunk. Nehéz elmondani, szavakba önteni azt, amit akkor éreztünk . . . Csak álltunk az ismeretlen ismerős előtt, megilletődve.
Miután magunkhoz tértünk, szorgos munkába kezdtünk: előkerült a mérőszalag, papír, ceruza, és megkezdtük a mű pontos felmérését. Több tucat fotót készítettünk a díszkútról, egyes részleteiről. Az alsó része, amely 95 cm magas, szürkésfehér mészkőből készült, külső átmérője 250 cm. A teljes magassága 4 m. A sűrű díszítésű kovácsoltvas felső részt négy vaspillér tartja, amelyek közül a két szemben elhelyezkedőt merevítővasak kötnek össze. A négy pillér tetejétől kiinduló diszítmények az alaprajzi középpont fölött elhelyezkedő gyűrűre futnak rá. A felső részen található készítésének az évszáma is, amelynek tanúsága szerint 1777-ben állították.
Felvettük a kapcsolatot a helyi múzeum igazgatójával is, aki miután megtudta, hogy kik vagyunk és mi célból jöttünk nagyon segítőkésznek bizonyult, és elmesélte, miként került a kút a mai helyére. Külön örömünkre szolgált, hogy mi is tudtunk számára új adatokkal szolgálni. Tőle tudtuk meg, hogy 1996-ban teljesen felújították a műalkotást, és az elkorrodálódott részeket kicserélték. A kútról lekerült részeket nem dobták el, és kérésünkre nekünk ajándékozták őket.
A délutáni órákban szép élményekkel gazdagodva indultunk hazafelé Gmundenból, ahol a Salvátor János főherceg valamikori kastélyának udvarán mind a mai napig látható egy kis darab Komárom: a mi főtéri díszkutunk.
Szorosan a díszkút hasonmásához kapcsolódik majd a Millenneum-szökőkút. Az ezredforduló tiszteletére létesül. A kör alaprajzú díszkutat öleli körbe. Négy negyedkör alakú medencéből áll. Az esti órákban (18.00-19.00) zenélő szökőkútként működik. Lehár-, Seress- és Egressy-melódiák csendülnek majd fel a téren, hiszen ezek azok a zeneszerző-egyéniségek, akik szorosan kötődnek Komáromhoz.
|
