EURÓPA-UDVAR    NÁDVORIE EURÓPY     EUROPA PLATZ    EUROPE PLACE

A Luxemburgi Zsigmond-torony

   Zsigmond német-római császár apjától természetes eszét, a művészetek iránti hajlandóságát, anyjától a szépséget örökölte. Jó megjelenésű, nyúlánk, izmos ifjú volt, aki békésebb természetű bátyjával, Vencellel ellentétben nem tartóztatta meg magát a kalandoktól, izgalmas vállalkozásoktól. Ugyanakkor nem vonzották a személyes bátorság próbatételei, így a harctéri küzdelem, a lovagi tornákon való részvétel sem.
Ez az ellentmondásos, a történészek által rengeteget vitatott személyiség lett Mária királynő férjeként Magyarország királya 19 évesen 1387-ben, s miután fél évszázadon át, haláláig megtartotta trónját, ő lett a leghosszabb ideig uralkodó középkori magyar király.

   Zsigmond a kor szokásai szerint már akkor a magyar király udvarába jött, amikor Máriát, Nagy Lajos leányát eljegyezte, hogy jövendő alattvalói nyelvét és szokásait megismerje. A magyar király udvarában élő fejedelmi hölgyek rokonszenvét azonban nem tudta elnyerni. Jövendő anyósa, ifjabb Erzsébet királyné kiváltképp nem kedvelte. Ha Erzsébet és Mária ellen nem törnek ki nyílt fegyveres ellenállásban a délvidéki urak, s nem börtönzik be a királynőt és anyját, Mária aligha lett volna Zsigmond felesége. Kis Károly halálát követően azonban ő maradt az egyetlen, katonai erőt felvonultatni is képes királyjelölt, sőt 1387-ben Magyarország királya.
Zsigmond fiatal korában tanulmányozta a hadművészetet, s egy ideig tudta, hogy nem hadvezérnek termett. Így 1392-ben egy kisebb törökellenes vállalkozásnál még átadta a vezérletet a tapasztalt katonának, Sóvári Lászlónak. 1396-ban azonban már nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a török Európából való kiűzésére összegyűlt nagy, nemzetközi lovagsereget ne ő vezérelje. Csúfos vereséget szenvedett. Aztán a vereséget győzelemnek igyekezett beállítani. Diplomáciai megfontolásból tette-e, vagy egyszerűen csak szégyellte kudarcát?

   Zsigmond előszeretettel foglalkozott nagypolitikával. Elnökölt a konstanzi zsinaton, s megszűntette a „nyugati egyházszakadást”. Harcolt a husziták ellen, közvetíteni próbált a francia és az angol király közt a százéves háborúban, s mindent megtett, hogy német királlyá, majd miután ez 1410-ben sikerült, német-római császárrá válasszák. Élete végén ezt is elérte.
Hosszú, nemegyszer többéves távollétei idejére Magyarország kormányzását báróira bízta, akiket egy 1408-ban általa alapított lovagrendben, a Sárkány-rendben fogott össze.

   Gondolkodásmódjára és második feleségéhez, Cillei Borbálához való viszonyára jellemző, hogy amikor halála közeledtét érezte, s leánya és veje zavartalan trónutódlásának biztosítása érdekében intézkedett, megparancsolta, hogy feleségét vegyék őrizetbe.
Znairnban (Znojmóban) halt meg 1437 decemberében. Váradon temették el első felesége mellé.

ZSIGMOND ÉS MÁRIA HÁZASSÁGA sohasem vált meghitté, miként a második feleségével, Borbálával való kapcsolata sem. Zsigmond sok kortársához hasonlóan a szerelemnek csak a testi, érzéki oldalát értékelte. Többször volt szinte a kegyetlenségig szigorú. 1408-ban, Dobor várának elfoglalása után 171 bosnyák urat lefejeztetett, holttestüket a Boszna folyóba dobatta. 1418-ban 23 polgárt fejeztetett le Boroszlóban, mert a város belső kormányzata kapcsán viszálykodtak. 1415-ban hidegvérrel engedte megégetni Husz Jánost, akinek a testi épségét éppen ő garantálta. A nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban őrzőtt portréján hideg tekintetű, élveteg ajkú férfi; ilyennek ábrázolta Albrecht Dürer, a nem sokkal később élő festő az uralkodót.