|
A Mária Terézia-kapu
Az Európa-udvar északi részén helyezkedik el a Mária Teréziáról elnevezett és a cseh barokk stílusjegyek ihlette kapu. Ő azon kevés Habsburg-uralkodók egyike, akiket a magyar történelmi köztudat jó emlékezetében őriz. Noha idegen dinasztia sarja volt, az emlékezet a nemzet királynőjének tulajdonságaival ruházta fel. Ez abból fakad, hogy negyvenéves országlása alatt a magyar korona országainak súlya és jelentősége erőteljesen megnövekedett. Isten kegyelméből való uralkodónak tekintette önmagát, úgy vélte, tetteivel csak a mindenhatónak tartozik felelősséggel. A központi hatalmat megerősítette, a rendek előjogait megnyirbálta, korszerűsítette a közigazgatást és különválasztotta az igazságszolgáltatástól, csökkentette az egyházi ünnepek számát. Noha mentes volt uralkodótársai nagyzási hóbortjától, a schönbrunni kastély és a budavári palota felépítésével, illetve újjáépítésével saját magának is szép emléket állított.
Háborúiban fontos szerephez jutottak a magyar huszárok, akik váratlan, meglepetésszerű rajtaütéseikkel nem egyszer zavarba hozták a túlerőben lévő ellenséget. Legsikeresebb hadvezére Hadik András volt, aki fényes katonai pályát futott be, 1747-ben, harminchét éves korában már tábornoki kinevezést kapott. 1757-ben huszáraival megsarcolta Berlint.
A királynő 1745. március 6-án szép kiállítású okmányban adta meg a szabad királyi város jogot Komáromnak. Ez a hőn áhított cím, a városok legmagasabb statútuma biztosította a város további fejlődését és megszabadította lakóit a várparancsnokok önkényeskedésétől. 
„Életünket és vérünket” — az országgyűlés híres jelenete 1741. szeptember 11-én zajlott le a pozsonyi várban. Eléggé váratlan, az akkori Európát meglepő fordulat volt ez, hiszen egy egész évszázadon át megszokhatták, hogy Magyarország a rebellió országa.
A megváltozott külpolitikai helyzet azonban ezt megmagyarázza: a magyar rendek nagyobb biztonságban tudták a magyar államiságot a Habsburgok oltalma alatt, mint bizonytalan jövőjű függetlenség állapotában. A korábbi viharos évszázadokhoz képest Mária Terézia uralkodásának ideje alatt a magyarországi rendek és a dinasztia viszonyában a nyugalom periódusának bizonyult. A birodalmat, miként népes családját, kifogyhatalan energiával és leleménnyel kormányozta. Alig múlt hatvanhárom éves, amikor 1780. november 24-én Bécsben meghalt.
Felhasznált irodalom:
Bertény Iván—Diószegi István—Horváth Jenő—Kalmár János—Szabó Péter:
Királyok könyve - Magyarország és erdély királyai, királynői fejedelmei és kormányzói (1997)
|
